Mudi és Komondor
Gulakuti Hűség és Puszták-Népe Révész

Gulakuti Hűség - Mudi
Puszták-Népe Révész - Komondor
Kiskutyák

2011 - 2012 © Minden jog fenntartva. Az oldalon megjelent fotók teljes vagy részbeni közlésük, sokszorosításuk csak a szerző engedélyével lehetséges.

Gulakuti Hűség
Gulakuti Hűség
Gulakuti Hűség
Gulakuti Hűség
Gulakuti Hűség

A Mudi
A mudi az egyik legritkább, legkevésbé ismert pásztorkutyafajta. A pásztorok német puli néven ismerik, az állomány zöme ma is az ő kezükön van. Kitenyésztetlen változó nagyságú, természetes fajta. Története: Már 1773-ban Buffon is leírt egy mudi jellegű pásztorkutyát, majd Pethe Ferenc1815-ben a Természet Históriájában, Méhelÿ Lajos1902-ben és Herman Ottó1912-ben kiadott munkájában. Ennek ellenére a mudi szervezett tenyésztése a legkésőbb indult meg a magyar fajták közül. Sokáig nem is különböztették meg a pumitól és a pulitól, a források sokszor így is említették. Hosszú ideig tartotta magát az a téves nézet is, hogy a mudi a pumi és a puli kereszteződéséből jött létre, pedig egyikre sem hasonlít. Míg „a puli az puli”, a pumi pedig terrier jellegű ősökkel dicsekedhet, addig a mudi spicc jellegű kutyákból alakult ki két- háromszáz évvel ezelőtt. A fajta céltudatos tenyésztése Fényes Dezsőbalassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Tenyészteni kezdte őket, majd 1936-ban a tenyészállatvásáron bemutatta az általa tenyésztett kutyákat és benyújtotta a fajta első standarját. A bizottság elfogadta a leírást és a „mudi” fajtanevet, amely valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó juhász Mudi nevű kutyájától származik (addig hajtókutyaként emlegették). A második világháború végére szinte teljesen kipusztult a fajta, feltámasztása a semmiből kezdődött újra néhány B törzskönyves kutyával. 1963-ból származik az újabb standardja, amelyet Balássy Zoltán alkotott meg és az FCI is elfogadta. Az egyes számú törzskönyv „tulajdonosa” egy Rigó nevű szuka lett. A fajta törzskönyve ma is nyitott, hiszen időről időre kerülnek elő eddig nem ismert típusos egyedek. Sokáig a fajta fenntartása volt a cél, hiszen a mudit érthetetlen közöny vette körül, s csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a fajta fennmaradt számos jó tulajdonságával egyetemben. Ma már a jövő biztosítottnak látszik.
Ugyan Magyarországon még sokan ma sem tudják, milyen egy mudi, de a természetrajongó skandináv népek, elsősorban a finnek felfedezték a fajtában rejlő pozitív tulajdonságokat, a természetességét, betegségekkel szembeni ellenálló képességét és nem utolsó sorban hihetetlen intelligenciáját.
Jelleme és külleme:
A mudi – főleg a különféle, régóta kitenyésztett fajtákkal összevetve – első pillantásra egyszerű küllemű keveréknek tűnhet. Szőre rövidebb mint a többi pásztorkutyáé, könnyen tanuló,intelligens állat. Tulajdonképpen bármely színben előfordulhat, de a standard nem ismer el minden színváltozatot. A leggyakoribb a fekete szín, van barna, fehér, fakó és hamvas (kékes árnyalatban játszó), de sokak szerint a legszebb, legkülönlegesebb színváltozat a cifra, a szürke alapon feketével spriccelt, amely Fényes Dezső szerint a mudi legeredetibb színváltozata. Érdekesség, hogy cifra-cifra párosítás nem ajánlott, a megszületendő kölykök igen gyakran betegek, de ez így van más merle-gént hordozó fajtáknál is. Mivel a mudit eredeti munkája juhászokhoz, pásztorokhoz kötötte, és feladata nem utolsósorban a szürkemarhák nagy bátorságot igénylő terelése volt, az esztétikai érték sokadlagos kérdés volt. Szolgálatkész, munkabíró és igénytelen kutyára volt szükség, a mudi pedig tökéletesen megfelel ezeknek a követelményeknek. Ezenkívül hosszú életű, intelligens, tanulékony, akinek a gazdája az istene, és egyetlen szempillantásból ért. A terelőversenyeken ma is kiemelkedő eredményeket ér el, de vaddisznós vadászatokon is használják, mint hajtókutyát.
Méretei:
Marmagasság: 35–47 cm Testtömeg: 8–13 kg
Várható élettartam: 13-14 év
Tartása: Ma már nem csak pásztorkodó emberek mellett él, hanem bizonyított, mint házőrző: sokkal kevésbé csahos, mint a puli vagy a pumi, de mindenre van szeme.
A „dog dancing” és „agility” sport rajongói is felfedezték mozgékonysága, értelmessége és könnyen képezhetősége okán. Kitartásuk, kitűnő szimatuk miatt a katasztrófakutyák között is feltűnt néhány példányuk. Az sem fog csalódni, aki városi kutyának szeretné: nagyfokú alkalmazkodó képessége, kis termete a lakásban tartást is lehetővé teszi. Ha naponta gondoskodunk arról, hogy mozogjon, lerohanja fölös energiáit, tulajdonképpen nagyon könnyű együtt élni vele.
Irodalmi érdekesség: Egyes kutatók szerint a Petőfi SándorAnyám tyúkja című versében szereplő Morzsa kutya valószínűleg mudi vagy mudi jellegű kutya lehetett, hiszen az összes magyar pásztorkutya közül ő az egyetlen, aki képes "hegyezni a fülét".
WINKLER RÓBERT: KUTYASZORÍTÓ (részlet)
MAGYAR KUTYAFAJTÁK Igazi vegyes felvágott, olyanok, mint mi magunk. Jöttek velünk Ázsiából, öszevissza kereszteződtek helyi erőkkel meg a szomszédos versenyzőkkel. Két igazán eredeti darabunk van, a puli és a komondor. Hozzájuk hasonló szőrzettel egyetlen általam ismert kutya sem rendelkezik (az uszkárnak olyan lenne, de nem hagyják). Az erdélyi kopó a sok kopóféle egyike, és talán nem csak a nemzeti büszkeség mondatja velünk, hogy páratlan fajta, a legeslegszebb és a legeslegjobb. A kuvaszhoz hasonló fehér bundásokat kitenyésztettek más népek is, de reméljük, a miénknél harapósabb végeredmény nem született. A magyar vizsla nemzetközileg is elismert, a pulin kívül a legnagyobb világsztár, s az elnyűhetetlen terepbajnok, a magyar agár miatt sem lehet szégyenkeznivalónk. Két fő ászunk és nemzeti kincsünk a pumi és a mudi. Az előbbi terrier, az utóbbi spicc beütésű, az elmúlt ezeregynéhány évben talán velük alkottuk a legnagyobbat. De hiába jók, mint Bartók, Puskás Öcsi és Gábor Zsazsa, rossz promójuk miatt nem jegyzik őket a nagyvilágban. Csak mi tudjuk, hogy ha kutya-világelmebajnokság lenne, az első ötben végeznének. Négyben.
MUDI-mély torok
A mudi nem valami hiányzó láncszem a dohánymozaik-vírus és a puli között, annak ellenére sem, hogy neve hangzása alapján egy New Orleans-i blueszenész honi képviseletének tűnik. Míg a puli ázsiai kvintesszencia, a pumi pedig magyar terrier, a mudi inkább a spiccfélékkel mutat rokonságot. Nagy előnye a spiccekkel szemben, hogy mind a mai napig munkakutyának tenyésztik, ezért olyan észbeli képességekkel rendelkezik, amilyenekkel magyar fajták közül csak a pumi. Iskolában a mudi megalázóan gyorsabban tanul, mint a "szokásos" munkakutyák, a lényegesen kisebb mosóerejű dobermannok és hatósugarú német juhászok. Élénk vérmérséklete ellenére nagyon szófogadó, lakásban is ideális társ, a maga tízkilós testtömegével keveset eszik, de ha megtanítjuk rá, megfogja a postást. Orvvadászatra is ideális, nem nézné ki belőle az ember, de elbánik a borzokkal, a rókával, sőt, levadássza a legfittebb vadnyulakat is, ami pedig kifejezetten agárfeladat. Nagyon ritka kutya, és mivel legfeljebb a nevét ismerik, számos jó tulajdonsága pedig homályban marad, nem is igazán keresett. Akár ötezer forintért is hozzájuthat, aki fogékony az ógörög eszmények turáni manifesztációjára.

A Komondor
A komondor az egyik legismertebb magyar pásztorkutyafajta, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. Nevének több magyarázata is van. Valószínűleg a kuman (kun) szóból származik, 1454-ben bukkant fel nyelvelméleteinkben, a Debreceni kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. A szó a türk nyelvekben a kumanokhoz tartozást jelentette. Története: A kunlakta vidékek pásztorkutyája lehetett. A komondor valószínűleg őseinkkel a népvándorlás idején került a Kárpát-medencébe, de nem kizárt, hogy a kunok hozták be nagy testű pásztorkutyáikat a 13. század közepén. Ezt bizonyítják részben a romániai helynevek, részben pedig Bökönyi Sándor szíves szóbeli közlése, miszerint az ázsiai sztyeppövezet nagy testű pásztorkutyái kuvasz típusúak, de Ukrajnában - a hajdani Kumániában - ma is komondor típusú pásztorkutyákat találunk. Feladata nem a terelés volt, hanem a kuvaszhoz hasonlóan a nyáj megvédése a ragadozóktól és a tolvajoktól, hiszen őseink legfontosabb vagyontárgya az élő állat volt. Az éjjeli őrködés során a komondort fehér színe segítségével különböztették meg a támadóktól. Nevezték gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak vagy csak egyszerűen komondornak, amely szó a nyelvemlékek szerint mindig a nyájat őrző nagy testű kutyákat jelölte. Pethe Ferenc 1815-ben megjelent Természet Históriájában egy rajzot is közöl a kutyáról, amely összetéveszthetetlenül felismerhető. Az első részletesebb jellemzés 1841-ben készült, ekkor a komondor ritka fajtának számított, 1899-ben a szegedi országos kiállításon egyetlen példányt mutattak be. 1909-ben kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajtaként említik. A pásztorok nagyra becsülték kutyáikat, igyekeztek fajtatisztán tenyészteni. 1924-ben a magyar fajták közül elsőként megalakult a tenyésztőszervezete, majd 1935-ben elkészült az első standardja, Anghi Csaba munkája, amelyet változtatásokkal 1960-ban fogadott el az FCI. A második világháborúban a komondorpopuláció ugyanúgy nagy veszteségeket szenvedett el, mint a kuvaszok. Utána viszont megváltozott a tenyésztés iránya: míg korábban az ősi értékek megőrzésére helyezték a hangsúlyt, később az esztétikai megjelenés is fontossá vált. A szőrzet egyre inkább szalagossá, zsinórossá vált, eltűnt a krémszínű árnyalat, és nagyobb testűek lettek a komondorok. De ezzel együtt nem tűntek el a fajta ősi jó tulajdonságai, a karakánság, bátorság, hűség és méltóságteljesség.
Külleme és jelleme:
A komondor legfeltűnőbb sajátossága a szőrzete, amelyhez hasonló csak a pulinak és a bergamói pásztorkutyának van. Mérete mellett ez a szőrzet teszi a komondort impozánssá, látványossá. Kialakulásában valószínűleg szerepe volt az ázsiai puszták szélsőséges éghajlatának, megóvta az időjárás viszontagságaitól, nyáron a tűző napsugaraktól, télen a metsző hidegtől. Ez a vastag, nemezes szőrtakaró pajzsként védte a kutyák testét akkor is, amikor a támadó farkasokkal küzdöttek. Ezért általában a komondornak nincs szüksége házra, csak egy helyre, ahova elhúzódik a csapadék elől. Ápolni nem kell minden nap, elég az összenemezesedett csomókat időnként széttépni, egyébként teljesen öntisztuló. Régen a pásztorok a birkák mellett a komondorról is lenyírták a szőrt, ez a minőségének, úgy látszik nem ártott. Szőrszíne fehér. Megalapozatlanok az egyéb színről szóló hírek. Nagy termete és vastag szőre ellenére mozgása kimért, elegáns. Aki látott már teljes díszben pompázó komondort, nehezen tud szabadulni a látvány varázsától. Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényű fajta, ha megvan a megfelelő tér a mozgásához és a gazdai szeretet, tökéletesen jól érzi magát. Az udvar, porta őrzése annyira a vérében van, hogy tanítani sem kell. A területét nappal keveset mozogva, heverészve őrzi, de ébersége egy pillanatra sem lankad, éjszaka viszont állandó mozgásban van, őrjáratozik. A betolakodókat szembe támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Amíg a gazda meg nem érkezik, addig a rosszindulatú idegen nem moccanhat. Egyesek szerint a komondor mellett be lehet menni a portára, de kijönni nem. A kuvasszal ellentétben a komondor, ha helyesen nevelik, nem akarja a dominanciáját bizonyítani gazdájával szemben. Kimondottan embercentrikus, szeretetét nem csak gazdájára, hanem a családtagokra és a közeli barátokra is kiterjeszti. Ez nem azt jelenti, hogy a komondor macskaszerűen hízelgő természet. Kimondottan tartózkodó, disztingvált, aki elvárja, hogy tiszteljék önállóságát, szuverén egyéniségét. Nem éppen a kiképzők álma, hiszen megszokta, hogy önálló döntéseket hozzon, a számára értelmetlen parancsokat egyszerűen elengedi a füle mellett. Ennek ellenére igényli a foglalkozást, hiszen így alakulhat ki a gazda és a komondor között egy egészséges kapcsolat. Méretei
• Marmagasság: kan: min. 70 cm. Általában 72–78 cm. szuka: min. 60 cm. Általában 65–70 cm.
• Testtömeg: 40–60 kg
• Alomszám: 5-10 kölyök
• Várható élettartam: 12 év
Rokon fajták
• Délorosz juhászkutya
• Bergamói juhászkutya

2011 - 2012 © Minden jog fenntartva. Az oldalon megjelent fotók teljes vagy részbeni közlésük, sokszorosításuk csak a szerző engedélyével lehetséges.

Honlap szerkesztő - freewb.hu

Asztali nézet